A kapitalista világban folyamatosan azon agyalnak a piac szereplői, hogy milyen módokon keressenek pénzt. Az utóbbi évtizedek az online megoldásokon keresztül kitermeltek egy olyan modellt, ami alapvetően mindkét félnek jó lenne, de sokszor visszaélnek vele.
A ’90-es években, amikor még nyomtatott számítógépes magazinok CD mellékletein keresztül jutottunk hozzá az új programokhoz vagy azok frissített változataihoz, mindennapos volt, hogy találkoztunk a shareware kifejezéssel. Ezzel olyan szoftvereket illettek, amiket kedvedre használhattál, ám midig volt valamiféle korlátozás.
Az egyik megközelítésben a program mondjuk 30 napig teljes pompájában rendelkezésedre állt, aztán a próbaidő után vagy használhatatlan lett, vagy korlátozott funkcionalitással működött tovább. Máskor nem volt időkorlát, de eleve csak részlegesen lehetett elérni a teljes verzió funkciókészletét. Ezek amolyan ínycsiklandó megoldások voltak, hogy lásd, mire számíthatsz, ha megvásárolod a teljes értékű szoftvert.
Ennek a testvérmodellje a freeware volt, ami az angol free, azaz szabad szó után sejthető, hogy mit jelentett: ingyen, időbeli és funkcionális korlátozás nélkül használható.
Teltek az évek, az internet egyre többek számára volt már hozzáférhető, az online bankkártyás fizetés is terjedőben, így aztán elérkezett annak az ideje, amikor könnyen lehetett pénzt adni nemcsak a telepíthető programokért, hanem az online elérhető szolgáltatásokért is.
2007-ben az Apple bejelentette az iPhone-t, ezzel a számítógépek világa után a mobilok iparágában is versenybe szállt. Egy évvel később elérhetővé vált az App Store, az iPhone-ok alkalmazásboltja, és innentől a shareware és freeware mellé megérkezett egy újabb modell: a freemium. Előbbi kettőhöz hasonlóan itt is két dolog összevonásáról van szó. A free, mint szabad, ingyenesen hozzáférhető, és a fizetségért cserébe igénybe vehető prémium. Valójában semmi nem változott a ’90-es évek megközelítéséhez képest azt leszámítva, hogy direkt módon és azonnal lehetett a fizetést intézni.
Igen, amikor az App Store az Apple világában, majd a Play Store a Google mobilos világában terjedni kezdett, mindennapivá váltak a kisebb értékű bankkártyás tranzakciók, amiket ezek a platformok kezeltek. Mindkét rendszerben egyszer kellett a bankkártyát elmenteni, a vásárlások során pedig csak jóváhagyásra volt szükség.
Azaz, könnyűvé vált a fizetség éppúgy, ahogyan az alkalmazásboltokon keresztül a mobilos appok letöltése, kipróbálása. Az Apple boltjában eleinte még bőven voltak néhány eurós dolgok, idővel aztán teret nyert a freemium modell. Az alkalmazást, annak egy részét bárki használhatta, ám amikor már a profi felhasználáshoz szükséges funkciókat, vagy egyes funkciók sokadik variánsát szerettük volna használni, fizetésre volt szükség.
A megoldás átszivárgott az online szolgáltatásokra, és a csomagajánlatok kiegészültek az ingyenes oszloppal. A free csomagnál olykor azt ígérték, hogy soha nem lesznek fizetősek az általa biztosított megoldások, cserébe valóban csak kipróbálási vagy szűkös lakossági felhasználást biztosítottak. És itt indult el az a folyamat, ami mai napig tart, és valószínűleg sosem ér véget: a cégek egyre ritkábban adnak elég sokat ingyen.
Ezzel eljutottunk oda, hogy az amúgy korrekt freemium modell nem több egyszerű reklámfogásnál. Az ígéret anno ugyanis az volt, hogy az ingyenes változatok bár korlátosak lesznek a fizetős lehetőségekhez képest, de korrekt ajánlatot fognak jelenteni.
Mára ott tartunk, hogy alapvető funkciókat tesznek bele a legkisebb fizetős csomagba, szóval, amikor már egy kicsit is érdemi használatról beszélünk, muszáj lesz a pénztárcába nyúlni. Vannak persze korrekt cégek, korrekt szolgáltatások vagy szoftveres megoldások, de jóval kevesebb ilyennel találkozni.
Az emberiség még a 21. század negyedénél sem tudta levetkőzni azt a mentalitását, hogy mindig többet és többet akar, amikor már elég van neki. Részben ezért hagytam magam mögött az informatika iparágát, és mondtam azt, hogy szakemberként többé nem tudom a szekerét tolni ennek az emberek, a felhasználók szempontjából egyre kapzsibb közegnek.
