Egy kellemesen csengő név, ami nem élő emberhez tartozik
Az egész történet évtizedekkel ezelőtt kezdődik, amikor is a manapság SSD-nek hívott számítógépes háttértárat még egészen más néven emlegettük. Akkor magyarosan vinyóként hivatkoztunk rá, ami a winchester szó magyar becézéseként fogható fel. A vinyó talán még manapság is használatos (a HDD-kre), az eredeti szó, amit sokan már anno is értetlenkedve fogadtak (hiszen amúgy egy fegyver neve), ha meghallották a számítógépes közegben, mára nem nagyon. Amikor informatikai közegben kellett egy tesztelős név, jött Teszt Elek, majd az ő „felesége” lett Vincs Eszter.
Oké, rendben, de akkor #VincsEszter most ki vagy mi?
Az informatikai rendszerekben szükség van arra, hogy az egyes funkciókat teszteljük, mert van az úgy, hogy a hibák csak direkt próbálgatásokkal jönnek elő, a pontos működési mechanizmusok pedig teszteléssel fedik fel magukat. Ehhez szükség van egy teszt felhasználóra, bár leginkább kettőre. Így jött a tesztelek igéből a Teszt Elek név, és az ő párja lett Vincs Eszter. Egy férfi és egy női tesztelős megközelítés. Tehát, logikailag #VincsEszter a Tudásom gyarapítom projekt tesztelős digitális entitása, segít abban, hogy a blogban tárgyalt gyakorlati dolgokhoz legyen egy „próbababánk”.
Ha előfizető leszel, biztosan fogsz találkozni Eszterrel
Az online szolgáltatásokban létre kell hozni egy felhasználói fiókot, így tudjuk használni a rendszerek nyújtotta előnyöket. Amikor egy programban be kell mutatni, hogy hogyan lehet megosztani valamit másokkal, akkor kell egy segéderő. Ő lesz esetünkben Vincs Eszter, vele fogom tudni prezentálni, hogy mi merre hány méter. Hogy kell-e nekünk Eszter? Nos, nem feltétlenül. Minden gond nélkül használhattam volna egy általános nevet, mint például a Gipsz Jakab, amit sokan ilyen célra alkalmaznak. De úgy voltam vele, ha már egyszer, akkor legyen nekünk egy frappáns nevű „kollégánk”.
Előfizetést mondtál? Igen, azt. Ha még nem tudod mi végre van, most mesélek róla egy kicsit.
Az egész úgy indult, hogy 2010-ben megfogalmazódott bennem, hogy szeretném átadni a gyakorlati tudásomat olyan embereknek, akik ugyan használják a számítógépet, de messze nem tekinthetők rutinosnak, szélesebb spektrumú tudással rendelkezőnek.
Az elhatározást tett követte, és már ott is ültem egy asztalnál a helyi gimnázium igazgatójával és egy informatika tanárával. Az egyeztetések végül nem zárultak együttműködési megállapodással, mert én egy lazább, szakkör jellegű megközelítést láttam volna magam számára vállalhatónak, ők pedig egy oktatói jellegű segítségben gondolkodtak, talán az ECDL-lel kapcsolatban.
Az idő telt, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy igen, a tudás átadására nagy szükség lesz, már csak az volt a kérdés, hogy milyen formában és intenzitással valósuljon meg általam. Néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, maradok a személyes támogatásnál, végül megérkezett az a formátum, ami a legjobban passzol ahhoz a fajta tudásmegosztáshoz, amiről gondolkodtam. Eldőlt, blogot fogok írni, így adom át 3 évtized tapasztalatát, és segítem a hétköznapi embereket, hogy az informatikai tudásukat fejlesszék.
A blog legnagyobb része előfizetés nélkül is bárki számára hozzáférhető, csak az Így csináld rovat anyagainak megtekintéséhez van rá szükség. Ebben a rovatban gyűjtöm azokat az apró, nagyon konkrét tudásmorzsákat, amikkel célirányosan tudja valaki fejleszteni az ismereteit. Ezek főként képernyőképekkel és képernyővideókkal tarkított bejegyzések, amik kifejezetten a laikusoknak készülnek. Tehát bárki, aki képes a billentyűzetet és az egeret használni, meg fogja tudni csinálni azt, amit bemutatok.
Ez a megközelítés, a közérthető tudásmegosztás sokak számára elégséges lehet, de mindig lesznek olyanok, akik kérdeznének is. Az ő terepük a kommentszekció, ami minden bejegyzés alatt elérhető. A hozzászólásokat tehát csak az előfizetők látják, és csak ők tudnak kérdéseket feltenni, vagy a téma kapcsán beszélgetni.
